Skip to main content

A harcoló egyház

      Végezetre, atyámfiai legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében.    Efezusi levél 6, 10.

    Az apostol igazi hadvezérként harci beszédben inti csatasorba állított népét, hogy álljon meg vitézül s hősi elszántsággal védekezzék. A keresztyéneknek szóló harci beszéd ez; arról, hogy kik a Krisztusban megkeresztelkedtek s hozzá ragaszkodni akarnak, azok szüntelenül fegyverben álló harcosok. Mert a keresztyénség nem henyélés, sem pedig a biztonságos béke állapota, hanem állandó vitézkedő hadviselés.
    Mindez egyúttal buzdító hadiszemle is: Zászlóm seregéhez tartoztok; rajta hát, fel a küzdelemre, mert közel az ellenség. Ne féljetek, baj nem érhet. Vezérünk a seregek nagyhatalmú, sárkánygyőző Ura, ki velünk, értünk hadakozik, úgyhogy az ördög valamennyi hadával együtt is elbukik és megfutamodik. Mert Isten igéje megmarad örökké. Támadás érheti; az is lehet, hogy az egyháznak nem lesz nyugta ellenségeitől; el is hullhatnak néhányan, kik szívükből az igét kilopni engedik; - az ige azonban megmarad örökké.

         Nem jött el még ideje
         Sion győzelmének;
         Még nem zeng az ajkakon
         Diadalmi ének;
         Még a sáncon dolgozunk
         Küzdve ellenséggel
         S nyert csatánknak öröme
         Harcizajban vész el.