Skip to main content

A hit mustármagja

Meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal elõtt. (1Kir 19,18)
Ezért meghajtom térdemet az Atya elõtt, akirõl nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön. (Ef 3,14-15)

Uram! E reggelen is rád gondolok mai utam kezdetén, vezesd lépteim, ne engedj elbotolnom!

Majd így folytatta (Jézus): "Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnõ és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak." Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét, úgy, amint megérthették. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent. (Mk 4,30-34)

Mihez hasonlítsuk az ember természetét, vagy milyen példázatba foglaljuk? Olyan, mint a gõgös béka a régi mesében: felfuvalkodott, uralkodni akar mindenen. Mert amikor az ember megfogan az anyaméhben, kisebb mindennél a földön, de megszületik, megnõ, és már nagyobbnak képzeli magát mindennél. Pedig mi ugyanakkorák vagyunk mindannyian annak a szemében, aki minket végtelen jóságából megteremtett. Így nem való, hogy ember embernek farkasa legyen, hanem hogy úgy szeresse a másikat, ahogyan Jézus szeret minket. Esendõ és kicsi az ember, amíg nem kutatja szüntelen ezt az apró mustármagot, Isten országát. De szilárdan áll, és megnövekszik a hitben, aki az Úrra figyel, és az õ országát keresi. Hitünk növekedjen, ne elbizakodottságunk! Ha akkora hitünk lenne, mint amennyire bízunk emberi dolgainkban, mindenkire csak szeretetet sugároznánk. De nem így teszünk: hitünk erõsítésre szorul.

Valósuljon meg hát a te szent akaratod bennünk, akik a te szent nevedet segítségül hívtuk, hogy tönkre ne menjen ez a te nemes kezed mûve, melyet tiszteletedért teremtél. (Aurelius Augustinus)

Uram, ültesd el szívemben a hit mustármagját, hogy a te örök országodat keressem, ahol nyugalom és békesség vár rám. Egyre inkább növekedjen szüntelenül igéd szeretete az én egész valómban! Ámen.