Skip to main content

A hit nem más, mint imádság

Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! (Zsolt 143,10)

Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. (Fil 3,12)

 

Istenünk! Segíts, hogy tudjunk imádkozni hozzád!

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész. (Zsolt.1.1-6)

Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. (Mk 11,24)

A hit nem önmagából él. Lényege szerint elfordulás önmagunktól, és teljes odafordulás a hatalmas Istenhez. A hit maga nem más, mint imádság. Az adja igazi erejét, ha merünk mástól erõt kérni. Ha fel merjük vállalni erõtlenségünket. Egészen le kell tennünk arról, hogy saját cselekedeteinkkel bármit is magunktól elvégezhetnénk. Ha képesek vagyunk ennyire ráhagyatkozni az Úrra, akkor csendül igazán szívünk mélyébõl az ima. Akkor, ha semmi más reményünk nincs, csak az, akihez könyörgünk.
Teljesen rá kell bíznunk magunkat az õ hatalmára. Ha erre képesek vagyunk, akkor eltûnik minden kétség a szívünkbõl. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten hallja imádságunkat, és javunkra fog tenni mindent. Sõt, már azelõtt megadja mindazt, amire szükségünk lehet, hogy kérni tudnánk. Mielõtt szólnánk, már döntött is az ügyünkben, méghozzá úgy, hogy megáldja életünket.
Vajon tudunk-e így gondolni az imádkozásra? Aszerint, hogy Isten jobban tudja, mire van szükségünk, mint mi magunk. Ezzel a reménységgel a szívünkben csodálatos kinccsé válhat az ima.

Az imádság egyes, egyedül a hit mûve, s ezért imádkozni csak a keresztyén ember tud. A keresztyén ugyanis nem a maga emberségére imádkozik, hanem Isten Fiának nevében, akire megkeresztelték. Ezért aztán bizonyos is abban, hogy imádsága Isten tetszésére van. Hiszen õ parancsolta, hogy Krisztus nevében imádkozzunk, s meghallgatást ígért az ilyen imádságra. (Luther)

Urunk! Számtalan ajándékod egyike az imádság. Az, hogy mi, bûnös emberek esetlen szavainkkal fordulhatunk hozzád, a Mindenható Úrhoz. Kérünk, adj bizonyosságot a szívünkbe afelõl, hogy meghallgatsz minket. Ne bûneinket, elesettségünket nézd, hanem a Szent Fiadért könyörülj rajtunk. Akkor is, ha mások szavaival fordulunk hozzád, és akkor is, ha mi formáljuk, fogalmazzuk meg a fohászunkat. Ámen.