Uram, miért állsz oly távol, miért rejtõzöl el a szükség idején? (Zsolt 10,1)
Mária így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." (Jn 11,32)
Ébreszd és erõsítsd bennünk a hit éleslátását, hogy megláthassuk az erõtlenségben a te erõdet, a bolondságban a te bölcsességedet, a gyalázatban a te dicsõségedet!
A katonák bíborba öltöztették Jézust, tövisbõl font koronát tettek a fejére, és elkezdték köszönteni: "Üdvözlégy, zsidók királya!" (Mk 15,17-18)
A zsidók királyának méltósága teljesen lerombolja a méltóságról alkotott elképzeléseinket. Képzeljük magunk elé a szenvedõ Jézust! Elfogják, meghurcolják, megalázzák. Úgy bánnak vele, mint egy velejéig romlott bûnözõvel. A nép megtagadja, gyalázza, és halálra ítéli. Látjuk magunk elõtt a hús-vér ember Jézust, amint a halálfélelemtõl reszket. Kivégzésének eszközét, a keresztet magának kell a kivégzõhelyre cipelnie. A felhergelt csõcselék megvetõ, gúnyolódó és szitkozódó kiáltásai közepette keresztre feszítik, míg végül a kereszten iszonyatos kínok és fájdalmak közepette meghal. Miféle méltóság lehet egy olyan történetben, amely így végzõdik? Egyáltalán hogyan egyeztethetõ össze Isten méltóságával és dicsõségével Fiának pokoli, embertelen, gyalázatos szenvedése és kegyetlen meggyilkolása? A magyarázat a következõ mondatban található: Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd, Atyám! Ennek a magyarázatnak az igazsága meghaladja emberi értelmünket. Hiszen mindaz, ami Jézussal történt, az Atya tudtával, sõt az õ terve és akarata szerint történt így. Jézus halálának gyalázatos botránya mögött olyan isteni dicsõség és méltóság húzódik meg, amely az emberi értelem elõtt rejtve van: kizárólag a hit képes felismerni. A hit látja meg a kereszt botrányában a megrendítõ méltóságot, melyet Jézus azáltal nyert el, hogy maradéktalanul teljesítette Atyjának üdvözítõ akaratát. Teljes engedelmességével elnyerte a dicsõség koronáját.
Ahol az értelem csak a szenvedés fellegét látja, ott a hit az ígéret szivárványát szemléli. (C. H. Spurgeon)
Úr Jézus, tedd szívünket fogékonnyá a te igéd megértésére! Ámen.