Azon a napon megnyílik majd a szád, beszélni fogsz, és többé nem kell hallgatnod. (Ez 24,27a)
Amikor átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. (Mt 10,19)
Uram, könyörülj rajtunk!
A sötétséget világossággá változtatom elõttük, a rögös utat simává. (Ézs 42,16b)
A plebs, a tömeg bizony szürke, sötét, homályos és vak. Szellemben, lélekben, hitben-spiritualitásban egyaránt. Ez a természete. Megvilágosíthatatlan. Kisstílû, öntudatlan, primitív, ösztönvezérelt "ad hoc" életének boldogsága ha elvétetik tõle, hisztizik, lázong, halni készül. Magát fosztja ki, saját csapdájába esik, önnön börtönének rabja. Kicsinyességekkel komplikálja s teszi rögössé élete útját, simítás-finomítás nem kell neki. Még onnan "föntrõl" se. Evolúciójáról-fejlõdésérõl? - inkább involúciójáról-csökevényesedésérõl, nivelláló-lehúzó erejérõl ismerszik meg. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. (Jn 1,5) A prófétákat is, Krisztust is lehúzta volna. Nem sikerült: hát kiköpte, "elvetélte", peremre szorította õket. Az Úristen kegyelme, hogy ott, a parton-peremen, azért voltak és vannak néhányan - a "láthatatlanok" -, akik befogadták és felismerték õt. Szellem sötétsége, te legveszélyesebb! Áporodott melegágya politikai, vallási demagógiáknak és fanatizmusoknak. Keresztek állítója, máglyák meggyújtója, arénák õrjöngõ nézõtere, tiszta szívek bemocskolója, naiv lelkek vérszívója - szabad szellemek nyögik igádat! Le- és meggyõzhetetlen vagy. Úr vagy és kiskirály. Hiába intés, büntetés, áldozat - vak vagy, érdes és süket. Nem vagy menthetõ. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtõl. (1Móz 1,3-4)
Én nem a gyõztest énekelem, nem a nép-gépet, a vak hõst, kinek minden lépése halál, tekintetétõl ájul a szó, kéznyomása szolgaság, hanem azt, aki lesz, akárki... ki elõször mondja ki azt a szót,...hogy elég! hogy elég! elég volt. (Babits Mihály)
Úristen! Mit tehetünk, ha te már nem világítasz többé? Járass világosságodban, amíg csak a miénk lehet az, hogy a sötétség el ne nyeljen bennünket! Ámen. (Luther )