Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tûzben jársz, nem perzselõdsz meg, a láng nem éget meg. (Ézs 43,2)
Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket az õ gazdagsága szerint dicsõséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)
Add, Uram, a te bátorító erõdet, hogy mindenhol és mindenkor szólni tudjam igédet!
Ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot. (1Kor 9,16)
Amikor Pál apostol leveleit olvassuk, gyakran megkísért bennünket az a gondolat, hogy azok a problémák, gondok, amelyekkel neki kellett megküzdeni, tõlünk távol állnak. A 21. században ezek már érvényüket veszítették. Ez azonban csak részben van így: mert igaz ugyan, hogy a világ nagyot változott, a problémák mégis gyakran ugyanazok. Ránk is - ma és itt élõ emberekre - éppen úgy jellemzõ a pártoskodás, az önzés, a szeretetlenség, a nagyképûség, a sértõdékenység, miként annak idején a korinthusiakra. Ezekkel a rossz emberi tulajdonságokkal nagyon nehéz felvenni a harcot; nehéz, mert az ember sok esetben csak magára gondol, csak azt nézi, ami neki jó, ami neki jár. De akkor miért érezzük magunkat különbnek, miért mondjuk azt, hogy mi mások vagyunk, mint az "átlagember"? Azért, mert van valaki, aki útmutatást adott, hogy lehet másként is leélni a hetven esztendõt, vagy ha több, nyolcvan esztendõt (Zsolt 90,10). Szabad nekünk "jó hírt mondani", sõt nekünk kell a jó hírt mondani, vigasztalni, könnyeket törölni, mert Jézus Krisztus ezt a feladatot bízta ránk, ezt élte elénk saját életével. Adja a Mindenható, hogy ki-ki felismerje magában a tõle kapott karizmákat, és aszerint tudjon élni.
Istené a hullám és a szél, de a vitorla és a kormány, mellyel a kikötõt elérhetitek, a tietek. (Gorch Foch)
Uram! Az én hitem cserépedényben van, sérülékeny és törékeny. Egy-egy nagyobb baj, szomorúság erõt vesz rajtam, és úgy érzem, nem tudok szabadulni tõle. Csak te tudsz rajtam segíteni, nincs más, akihez fordulhatnék. Add, hogy ne a csüggedés vegyen erõt rajtam, hanem a boldog reménység, hogy egykor majd veled örvendezhetünk mindnyájan, el nem múló örömmel. Ámen.