Erõssége vagy a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hõségben, amikor tombol a hatalmaskodók dühe. (Ézs 25,4)
Jézus mondta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11,28)
Urunk, szentelj meg minket igéddel, a te igéd igazság!
Magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. (Zsolt 18,50)
Miben bízhatunk ma, amikor minden bizonytalan? Bizonytalan a jövõnk, a munkahelyünk, az árak, az életünk. Sokszor minden biztos pontot elveszni vélünk az életben. Arra szoktunk gondolni, hogy a szeretteink, a hozzánk közel állók jelentik a biztos pontot, és mi vagyunk számukra a biztos támasz. De bármelyik pillanatban elveszíthetjük õket. Akkor miben bízhatunk, amikor ez megtörténik?
Nem csak ilyenkor, hanem mindig Isten az egyetlen biztos támasz ebben a bizonytalan világban. Õ figyel ránk, és gondot visel rólunk. Kérnünk kell az õ Szentlelkét, adjon nekünk erõt arra, hogy oda tudjunk fordulni hozzá, és el tudjuk fogadni a számunkra elfogadhatatlant. Azt a szeretetet, amely számunkra ismeretlen, és csak általa ismerhetjük meg. Taníts minket, Istenem, új éneket énekelni. A mindennap kimondott szó nem ér annyit, hogy dicsérhetünk vele. Az énekszó az, amely méltó a te neved dicséretére. Adj nekünk erõt énekelni. Adj igaz szívet, mert a szív akarata nélkül lehetetlen énekelni.
Vajon tudunk-e énekelni, ha harag van bennünk? Az õ szeretetét megismerve szabadulhatunk csak azoktól a terhektõl, amelyek alól ma annyiféle szabadulást ígérnek. Adja Isten, hogy legyen erõnk minden nap õt magasztalni, mert csak ez viheti elõbbre életünk. Ez töltheti be az ûrt bennünk. Ez szünteti a szorongást, és ad új erõt a mindennapi gondok között.
Drága jó mennyei Atyánk. Köszönjük szeretetedet, mellyel annyiszor elhalmozol minket, még ha nem is vagyunk rá érdemesek. Add, hogy legyen erõnk kérni téged! Ámen