Uram, szükségem van rád, nyisd meg szívem kapuját!
Minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az. (Zsid 3,4)
Ha egy falu utcáin sétálunk, és az egymás után sorakozó házakat figyelmesen megvizsgáljuk, akkor a ház legmagasabb pontja sokszor arról árulkodik, hogy ki és mikor építette. Igaz, leginkább átszalad ezeken az apró, de fontos tudósításokon a tekintetünk, mert inkább a ház stílusát, színét, elhelyezkedését figyeljük. A felirat azért kerül a ház legmagasabb pontjára, hogy ne a házat magát, hanem alkotóját dicsérjék és ünnepeljék csodálói. Mi is különböző formájú és különböző színű "építmények" vagyunk, akiket Isten alkotott a föld porából, saját hasonlatosságára. Felírta ránk nevét, és saját Lelkét költöztette belénk, hogy ne magunkkal kérkedjünk, hanem őt dicsérjük. A kisgyermek, amikor megszületik, tiszta és feddhetetlen, ugyanúgy, mint egy új ház, de az idők elteltével, ahogyan a ház megromlik és renoválásra kényszerül, nekünk is meg kell újulnunk. Ahogyan lakásunk minden zugát rábízzuk a felújítókra, ugyanúgy át kell engednünk teljes lényünket a renoválónak, aki Jézus Krisztus. Csak egyedül ő képes arra, hogy visszaírja házainkra a viharok által lekoptatott vagy teljesen lemosott Alkotónk nevét. Bízzuk hát bátran és teljes odaadással magunkat Krisztus újjáteremtő erejére!
Ó drága Jézus, vésd be mélyen szívem mélyére szent neved, Hogy benne hű szerelmed éljen, betöltve teljes éltemet, Hogy szóban, tettben, mint tükörkép, csak Jézus fénye tükröződjék. Imádom azt a nagy szerelmet. (Erdélyi EÉ - részlet)
Teremtő mennyei Atyám! Köszönöm, hogy engem is saját hasonlatosságodra teremtettél. Bánom, hogy sokszor nem veled, építőmmel, hanem saját magammal kérkedtem, így megcsorbítva a te szent nevedet. Kérlek, tisztíts meg engem, és írd vissza rám Alkotóm nevét, hogy ne magammal, hanem veled dicsekedjek egyedül. Áldom szent neved, és dicsérlek téged szüntelen! Ámen.