Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. (Zsolt 40,6a)
Az emberek elcsodálkoztak, és ezt mondták: "Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?" (Mt 8,27)
Gondolj, Uram, irgalmadra! (Zsolt 25,6)
Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bûnösök voltunk. (Róm 5,8)
Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról. Ha pedig jól, miért versz engem? János 18,23
Türelmesen meghallgattad volna, ha ez a törvényszolga érvekkel próbált volna szembeszállni veled. De a szolgának nem volt olyan érve, amellyel a maga vélt igazát biztosítani tudta volna. Ezért õ is - mint azóta olyan sok társa - a durva bántalmazáshoz nyúlt. Nincs kétségem: neked még megkötözötten is lett volna hatalmad ezt a gorombán igazságtalan embert megbüntetned. Nem ezt tetted. Mert ez ellenkezett volna egész életeddel és azzal az evangéliummal, melyet hirdettél. Nekünk lelkünkre kötöd az igazságtalanság elviselését. Ezt nem is elsõsorban a szavaddal mondod, hanem példaadásoddal. Ezt az ütést - mint olyan sok mást - eltûrted. Ebben nem erõtlen tehetetlenségedet látom, hanem szereteted mindenhatóságát.
Uram!
Egy megoldás lett volna annak a szolgának a számára is: ha meghódol meggyalázott királyi fölséged elõtt. Amit az az ember nem értett meg, érttesd meg velem. Ellenfeleid szolgálatából szakítsam ki magamat, és az örök hûség fogadalmával szolgáljalak téged.