Skip to main content

Azt viheted el, amit elajándékoztál

Jertek, csatlakozzunk az Úrhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe! (Jer 50,5)

Ilyen bizodalmunk a Krisztus által van Isten iránt. Õ tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk. (2Kor 3,4.6)

Uram! Adj a te nevedben másokért szolgáló életet!

Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok. (Mk 10,42-43)



Ki ne akarna úr lenni? Ki akarna szolgálni? Mindannyiunk szeme elõtt ott lebeg az a bizonyos létra, amelyen araszolunk fölfelé. Minden lépcsõfokkal feljebb lépve egyre többen lesznek alattunk és egyre kevesebben felettünk. Célunk a csúcs, a létra teteje, amikor mi vagyunk legfelül. Ez a létra nemcsak a nagyravágyás, a törtetés, a másokon való átgázolás szimbóluma lehet. Életünk sok területén találunk létrákat: a fejlõdés (akár testi, akár lelki), a tanulás, az elmélyülés, a jobbá, többé, teljesebbé válás, a magasabb szintre lépés létráit. És az ezeken való haladás már egyáltalán nem elítélendõ. Hiszen igyekszünk egyre feljebb lépni tanulmányainkban és a gondolkodásban, apró lépéseket tenni a tudás felé. Ápoljuk, eddzük, fejlesztjük testünket, lelkünket, erõsítjük, mélyítjük, stabilabbá tesszük emberi kapcsolatainkat. És hitünket is erõsítjük, igyekszünk az istenismeret mind mélyebb fokára eljutni, bölcs szívhez jutni. Minden nap apró lépéseket teszünk felfelé, hogy egyre magasabbra jussunk. Zebedeus fiai, Jakab és János is araszoltak a létrán felfelé. És amikor sokan voltak már alattuk, a magasról megkérdezték Jézust, a létra utolsó fokáról átléphetnek-e a mennybe, az õ jobb és bal oldalára. Aki elsõ akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert bár az út a létra tetejérõl vezet tovább, nem a saját erõnkbõl megtett lépcsõfokok számítanak. Mert Isten létrája másként "mûködik". Ott az a haladás, ha az elsõ lépcsõfokon maradunk, és elõre segítünk mindenkit.

Bizonyára csak azt vihetjük magunkkal ebbõl a világból, amit másoknak odaajándékoztunk. (Karen Blixen)


Uram! Adj nekem erõt és ürelmet, hogy szolgálni tudjak másokat. Ámen.