Hagyta, hogy a bûnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára. (Ézs 53,12)
Az Atya szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és õ vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bûneink bocsánata. (Kol 1,13-14)
Egy tiközületek elárul engem. (János 13,21)
Bizonyosan szándékosan szövegezted meg közlésedet úgy, amint itt olvasom: "Egy tiközületek!" Júdásról beszéltél, de szavad minden tanítványodat szíven ütötte. Azokat is, akiknek az irántad való hûsége ebben a pillanatban még nem ingott meg.
Igen. Az ilyen fölrázó, ébresztõ szóra nemcsak a világ gyermekeinek van szüksége. Alkalmas órán legodaadóbb tanítványodat is megrázhatja. Ezt látom legszûkebb tanítvány körödön. Kérdezõsködésük nem tanúskodik a teljesen tiszta lelkiismeret mellett.
Uram!
Sokszor hallottam a kérdést: nem tévedtél-e nyilvánvalóan, amikor az apostolok közé az alkalmatlan Júdást is elhívtad? A választ ilyenfélének látom: Júdás elhivatásakor éppen úgy nem volt áruló, amint a többi tanítvány sem volt az. Késõbb vált azzá. Amint az lehetett volna a tizenegy közül bármelyik. Ezt ezek a tanítványok nem tagadják.
Ha engem látsz hasonló veszélyben, ne hagyj nyugton, amíg a kikezdõ kísértés elõl hozzád nem menekülök.