Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, nincs más. (1Kir 8,60)
Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké. (Fil 2,10)
Aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. (Máté 18,5)
Természetesen fordul a tekintetem - mai szavad hallatán - olyan otthonok felé, ahová árvákat fogadtak és a keresztyén szeretetbõl épült árvaházak felé. Oda valóban téged fogadtak be. Ezt még a világ is megérzi.
Természetesnek kell tartanom ennek a gondolatnak fölébredését is: háborúk, hajszolt élet, megszaporítják azoknak a kicsinyeknek számát, akiknek árvaságukban szükségük van erre a keresztyén szeretetre.
De csak egyoldalúan értenélek meg, és nem fognám föl szavadat teljes mélységében, ha csak az árvákról gondoskodó hangot hallanám ki belõle. Ez a mondatod teljes érvénnyel szól azokhoz a házastársakhoz is, akik saját gyermeküket várják, vagy akiknek már vannak élõ gyermekeik. A Te nevedben kell fogadniok házasságuk gyümölcsét és ezzel téged kell befogadniok.
Aki ezt a kívánságodat teljesíti, boldoggá teszi gyermekének az életét, de nagyon boldoggá teszi a saját otthonát is. Az otthon koronája Te vagy. Hívlak a magam otthonába.