Skip to main content

Békesség Istentől

Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. (1Sám 2,7)

Amikor dicsõséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. (Jak 2,1)

Uram! A tõled jövõ békesség legyen velem ma is!

Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik õt, Nem követtek el álnokságot, hanem az õ útjain jártak. Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. Tiszta szívbõl hálát adok neked, mert megtanítasz igazságos döntéseidre. Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el soha engem!

Boldogok, akiknek az útjuk tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. (Zsolt 119)

Isten megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. (2Kor 5,18)

Erdélyben a reformátusok így köszöntik egymást: "Békesség Istentõl". Sokszor elgondolkoztam ezen a rövidke mondaton. Rájöttem, hogy ha békességünk van, az egyáltalán nem a mi érdemünk. Ha a magunk képességeiben bízunk, és azt gondoljuk, hogy békességet tudunk teremteni a lelkünkben, a környezetünkben, hamar kudarcot vallunk. Próbálkozunk, de egy rossz szó, egy el nem ismert eredmény, egy csípõs megjegyzés - és békességünk máris oda van. A békesség ajándék, drága ajándék, amit csak a "békesség Ura", Jézus Krisztus adhat nekünk. És õ mindenkor adja: nem arra, hogy "bearanyozza" napjainkat, még csak nem is arra, hogy "véka alá rejtsük", s csak néha vegyük onnan elõ; hanem hogy mindig, minden körülmények között élni tudjunk ezzel a békességgel. Arra adja, hogy élni tudjunk vele, és az emberek meglássák, hogy mi az õ gyermekei vagyunk. Arra adja, hogy egy-egy jó szót tudjunk mondani ott, ahol veszekedést hallunk; egy mosolyt tudjunk küldeni annak, aki búskomorságba burkolódzott; egy simogató érintést tudjunk adni annak, aki magányosan tölti napjait; meghallgassuk azt, akit senki sem hallgat meg. Erre kapjuk a békességet Istenünktõl, és ha békességünk van, akkor azt jelenti, hogy Krisztusunk van; ha pedig Krisztusunk van - akkor mindenünk van.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív, / Amíg ver, mindörökre nyugtalan. / De mindörökké nyughatatlanul, / Istentõl mégis Békessége van. / Nyugalma nincs, de Békessége van. (Reményik Sándor: Békesség Istentõl)


Istenem! Olyan nehéz megõrizni a tõled kapott békességet és nyugalmat. Olyan sok körülöttem a zaj, nincs egy nyugodt perc, amikor tereád figyelhetnék. Add, Uram, hogy a tõled kapott drága kincset meg tudjam õrizni, tudjak másokat is gazdagítani vele. Légy velem a mindennapok õrült forgatagában, Fiadért, Jézus Krisztusért kérlek, hallgass meg engem. Ámen.