Skip to main content

Békességre igyekezni

Felebarátodat ne zsákmányold ki. (3Móz 19,13)
Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. (Mt 7,12)

Akik fegyvert fognak, fegyverrel kell elveszniök. - Avagy azt gondolod, nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? (Máté 26,52-53)

Két ember egymáshoz való viszonyából kizárod az erõszak jogosultságát. Ha pedig valaki mégis erõszakoskodik, hívedet eltiltod a megtorlástól. Közösségek egymáshoz való viszonyára is ugyanezt az akaratot nyilatkoztattad ki. Ez nem éppen könnyû oldala evangéliumodnak. Ellenkezõleg. Roppant nehéz volt mindig is elfogadni. Ezt látom ebben a gecsemánei jelenetben is, amikor egyik tanítványod - Péter - kardjához nyúl. És látom az évezredek alatt folyt vallásháborúkból, keresztes hadjáratokból, a máglyák lángjából, kínzókamrák emlékébõl. Pedig nehezen értõ követõid így sok gyalázatot zúdítottak hitünkre.

Uram!
Ha erõszakot akartál volna alkalmazni, ahhoz neked - a mindenható Atya Fiának - emberi hatalomnál nagyobb erõk álltak volna rendelkezésedre. De a Te országodban más szabály uralkodik, mint a földi birodalmakban. Te a békesség országának vagy a Fejedelme. Hegyi beszédedben is azokat mondottad boldogoknak, akik a "békességre igyekeznek".
Péter - könnyek között - kásán vizsgálta meg a szívét. Mai igéd alapján engem idejében indíts önvizsgálatra. Szeretnék hozzád hû lenni.