Skip to main content

Bizalmas viszony

Az Úr nem felejti el örökre a szegényt, nem vész el végleg a nyomorultak reménye. (Zsolt 9,19)
Krisztus mondja: "A gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába." (Mt 19,23)

Jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielõtt kérnétek tõle. Máté 6,8

Ezt a mondatot sokszor hallottam olyan emberek ajkáról, akik az imádkozás ellen érveltek. Ha mindentudó Isten van fölöttünk - mondották -, minek akkor terhelni Õt gondjainkkal? Te bizonyosan nem azért mondottad ezt. Hiszen magad sokszor imádkoztál. Tieidet pedig gyakran bátorítottad imádkozásra. Nem is látok ebben ellentétet.
Édesatyám és édesanyám az otthonunkban jól tudták, mikor vagyunk éhesek, vagy mikor van szükségünk öltözetre. Nem nekünk - gyermekeknek - kellett fölvilágosítanunk õket ezekrõl. A kérõ szó a természetes dolgokért és a köszönõ szó a természetes dolgokért - ezek tették meleggé az otthon lelkét. Ezek adták meg az otthonunknak az elfeledhetetlen légkört. Lakóhelyünket ez tette emberi otthonná.

Uram!
Segíts mindig Istenhez imádkoznom azért, amire szükségem van és neki megköszönnöm, amit tõle kapok - bár õ jól ismeri szükségemet. Így maradjon Istenhez való viszonyom mindig az Atya és a gyermek bizalmas viszonya.