Skip to main content

Bízd rá kincseidet

Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. (Zsolt 119,11)
Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. (Fil 2,14-16a)

Engedjétek hozzám jõni a gyermekeket és ne tiltsátok el õket, mert ilyeneké az Istennek országa! (Márk 10,14)

Te és a gyermek - ti együvé tartoztok. Ezt sok szóval hirdetted. Legbájosabban tartja ezt elém ez a bibliai kép. Most is hosszan elnézegetem, hiszen olyan kimondhatatlanul kedves!
A képen az idõk múlásával valami különös változás történt. Nem a Te alakodon. Nem is a gyermekeken. Az anyákon és a tanítványokon figyelem ezt a változást. A Biblia õrzi a kép eredeti vonásait. Eszerint az anyák áldó kezed alá vitték kincseiket, gyermekeiket. Szándékukkal beleütköztek a tanítványok elutasító magatartásába. Csak a Te erélyes szavad teremtett tiszta helyzetet. Ha azonban a képnek azt a változatát nézem, melyet mostanában az élet tart elém, akkor a változás ez: ma élõ tanítványaid végre megértették a gyermekeket féltõ szeretetedet, de ehelyett most gyakran a szülõkbõl hiányzik a gyermekeiért való imádság, mellyel õket - a jövõt - rábíznák bizalommal a Te kezedre.

Van a szívemben most valami álmodozás arról az idõrõl, amikor egyház és szülõi otthon egyaránt teljes odaadással rád figyel, és így adják meg a kicsinyeknek a menny boldogságát.