Skip to main content

Csak egy imádságnyira van

Uram, halld meg hangomat!

Serkenj fel, Uram! Ébredj álmodból, és siess segítségünkre!
Miért rejted el orcádat, miért feledkeztél meg nyomorúságunkról és ínségünkről? Szóbeszéd tárgyává lettünk a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Urunk, siess segítségünkre, válts meg minket irgalmadból!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön-örökké. Ámen.
Serkenj fel, Uram! Ébredj álmodból, és siess segítségünkre! (Zsolt 44)
De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet. (Zsolt 73,28)

A mi mennyei Atyánk csak egy imádságnyi távolságra van tőlünk! Jó ebben a távoli közelségben érezni, hogy imádságaink meghallgatásra találnak. Ezért imádkozzunk hozzá szüntelenül? Imádkozzunk, ha Istenünk megáldott minket, és vidáman folynak életünk napjai. Ha szépnek tartjuk ezt a szép világot, legyünk készen érte Atyánkat áldani. Mert szép az élet, és békesség van szívünkben. És ha utunkon szedhetünk örömvirágot, imádkozzunk, hogy Istenünk áldását adta ránk. Imádkozzunk, ha szívünket szomorúság szorítja, és ha könnyhullatással sózzuk kenyerünket, ha napunkat sötét felhő borítja, és akiket szerettünk, mind eltemettük. Imádkozzunk, és mindenkor gondoljunk Istenünkre, mert megáld ő minket örömben és szenvedéseinkben. És az öröm ne szédítsen el minket, és ne sértsen tövis. Higgyük el, az a boldogság titka itt ezen a földön, ha a mindenünk, ha a legdrágább kincsünk sírunkig a mi mennyei Atyánk. Ha őhozzá köt a hit mindörökre? Imádkozzunk, és áldás száll a fejünkre?

Tudom, hogy minden felvirradó nap közellétedet hirdeti, és minden rám vonatkozó terved javamat szolgálja. Ha jönnek a sötét órák, kérlek, mutasd meg az utat, melyen járva, üdvösségre juthatok! (J. Klepper)

Uram, add, hogy örömömben és bánatomban egyaránt össze tudjam tenni kezeimet. Ámen.