Skip to main content

Csordultig vagyok örömmel.

Akkor megtudják, hogy én, az Úr, az õ Istenük, velük vagyok, és hogy õk, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az Úr. (Ez 34,30)
Isten nem vetette el az õ népét, amelyet eleve kiválasztott. (Róm 11,2a)

Vigasztaló Istenem, kérlek, légy közel hozzám ma is!

Tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. (2Kor 7,4)

Felébredek. Úgy érzem, nincs erõm felkelni. Mégis összeszedem magam, és kimászom az ágyból. Botorkálok félálomban, és véletlenül belerúgok az asztal lábába. Rossz elõjel. Egyszerre felgyülemlik bennem az összes keserûségem: felmondták az állásomat. Lenéznek. Elhagytak. Elveszítettem, akit szeretek. "Hát miért éppen velem történik meg mindez?" - kérdezem. De nem érkezik válasz. Felöltözöm. Reggelizem. Lemegyek az újságért. Olvasom: csupa borzalom - hát még ez is. Ülök a parkban. Nem tudok mit kezdeni a hirtelen rámszakadt rengeteg idõvel. Egy anya sétál át a parkon kétévesforma gyerekével. A gyerek hosszasan nézeget, majd közelebb jön, és megkínál a félig megrágott kekszével. Kimegyek a piacra. Nem veszem észre, és az egyik pultnál ottfelejtem a pénztárcámat. Az eladó utánam kiált: "El tetszett hagyni a pénztárcáját!" Visszamegyek, megköszönöm, továbbmegyek. Ismét otthon vagyok. Megint erõt vesz rajtam a kétségbeesés. Becsönget a szomszédasszony. Egy nagy tál szilvát hoz. Felhív egy barátnõm, hogy van egy szabad koncertjegye, nincs-e kedvem vele tartani. Requiem: na, ez épp nekem való most - gondolom magamban. A koncert után beszélgetünk egy kicsit. Hazamegyek. Otthon kimondhatatlan nyugalom száll meg, és valami földöntúli boldogság lesz úrrá rajtam. Sírok. De milyen más sírás ez! Hiszen ez már nem a hetek óta tartó önsorsrontó sírás, ez valami más, valami felemelõ, valami megtisztító.

Ne várj nagy dolgokat életedben: / Pici hópelyhek az örömök.
Szitáló halk örömcsodák, / Rajtuk át Isten szól: jövök. (Reményik Sándor)

Istenem! Köszönöm neked, hogy nyomorúságomban is engeded meglátni szereteted csodáját. Köszönöm, hogy láthatom arcodat egy kisgyermek mosolyában, egy kedves szóban, egy dallamban, a természet szépségében. Ámen.