Tudd meg, és lásd meg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem féled õt! (Jer 2,19)
Így szóltak Péterhez: "Nem az õ tanítványai közül való vagy te is?" Õ tagadta, és azt mondta: "Nem vagyok." A fõpap egyik szolgája így szólt: "Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?" Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. (Jn 18,25-27)
Kegyelmes Úr Jézus! Add, hogy megismerhessük nem múlandó szeretetedet!
Ha a múlandó dicsõséges, mennyivel inkább dicsõséges a maradandó. Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk. (2Kor 3,11-12)
Pál apostol itt egy olyan ellentétpárra hívja fel a figyelmet, amely nagyon jó arra, hogy szembesítsen bennünket a világ, az anyagi javak és a maradandó, az örök Isten dicsõségének ellentétére. Leginkább az tölti be az ember lelkét, ami itt megvan körülötte, amit el akar érni, mert látja, hogy másoknak megvan. Család, lakás, autó, gyermekek. Kihasználja Pál azt, hogy mennyire érezzük ezeknek a dolgoknak a fontosságát. Mennyire tudunk dicsõíteni egyszerû, földi dolgokat, fogalmakat, embereket, "hõsöket". Mennyivel hatalmasabb az Isten dicsõsége ezekénél. A maradandó nem keverhetõ össze az el nem múlóval. Csak akkor lehet részünk az élet rövid, múlandó örömeiben, ha Isten is úgy akarja.
Ha ebben teljesen biztosak vagyunk, akkor - Pál szavai szerint is - tudjuk igazán hirdetni az Úr Jézus Krisztus kegyelmét, az õ szeretetét, azt, hogy mindig megtart bennünket. Gondoljunk erre mindennapjainkban és örömeinkben, bánatainkban is.
Köszönjük neked, hogy mindeddig megadtad azt, hogy élhettünk a tõled kapott ajándékokkal, és gondot viseltél rólunk. Adj, Istenem, erõt ahhoz, hogy felismerjük, mekkora a te dicsõséged. Mennyire rád vagyunk szorulva ebben a világban, és nem csak a mi gyenge kezünkben van mindennek a sorsa.nVigyázz ránk ma is és holnap is és azután is, ahogyan eddig is vigyáztál ránk. Ámen.