Isten előtt nincsen személyválogatás. Római levél 2, 11.
Ez az ige egyenlővé és eggyé tesz mindenkit. Senki se dicsekedhetik a másik rovására, mert Isten se megvetni, sem elvetni nem akar senkit. Hirdetjük hát mindeneknek, hogy a legnagyobb, a legerősebb, a legbölcsebb és legszentebb semmivel sem különb a legkisebbnél, a leggyengébbnél, a legegyszerűbbnél és legmegvetettebbnél. Ugyanannak a közösségnek vagyunk egységbe olvasztott részei. Senkinek sincs különleges kiváltsága-se a szenvedésre, se a szeretetre, se a dicsőségre. Lehet valaki akármilyen rendű-rangú, különbözhetik másoktól a világ szemében, a fontos csak az, hogy van-e hite. Mert a teremtés rendje szerint a földi élet külsejére nézve igen is kell lenni különbségnek és sokféleségnek. De senki se mondhatja, hogy aki ezt vagy azt teszi, az üdvözül. Krisztus országa az igével azért foglal mindenkit egyenlő egységbe, hogy ne az üdvözüljön, aki így vagy úgy él, ezt vagy azt teszi, hanem aki hisz. Aki hisz - legyen zsidó, pogány, úr, szolga, nő avagy férfi, egyenlőképpen Krisztus országának bűntől, haláltól üdvösségre megváltott gyermeke.
Felebarátom is Jézusnak megváltottja,
Ki ártatlan vérét
Mindnyájunkért ontotta:
S ha a szeretetben
Követője leszek,
Juhaimat és áldást
Tőle csak úgy veszek.