Megõriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor. (Zsolt 121,8)
Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Róm 14,8)
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. János 10,11
Már az õskeresztyének is nagyon szerették ezt a képet. Szívesen díszítették vele istentiszteleti helyüket. Ma is észreveszem - templomok oltárképein, otthonok festményein, még a temetõkert síremlékein is -, mennyire közel maradt ez a kép híveidhez.
Egy bibliai versben két mondatod van a jó pásztorról. Attól tartok, mi megállunk az elsõ mondatnál és valljuk vele: Te vagy a jó pásztor. Pedig Te ezzel bizonyára csak a második mondatnak akartál hangsúlyt adni. Ennek: "A jó pásztor életét adja a juhokért."
Uram!
Te már a hasonlat elmondásakor láttad egész pásztor-sorsodat. Nemcsak Isten szeretetének örömhírét jöttél elmondani - s vele dús legelõn táplálni, hûs forrásnál fölüdíteni -, hanem halálos ellenségünk hatalmából megszabadítani jöttél. Pásztoréletedet dobtad áldozatul a mi megmenekedésünkért.
Így tedd drágává számomra ezt a bibliai képet. Necsak jóságos lelkigondozónak ismerjelek, hanem lássalak meg véres-széttépetten. Mint a pásztort, aki az én békességemért mentél halálba.