Skip to main content

Elhívás

Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket. (Jer 31,25)
Jézus megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fûre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Valamennyien ettek és jóllaktak. (Mt 14,19-20)

Mikor ifjabb valál, fölövezéd magadat és oda mégy vala, ahová akarád. Amikor pedig megöregszel, kinyújtod kezedet és más övez föl téged és oda visz, ahová nem akarod. János 21,18


Az evangélista Péterhez intézett szavad után - mintegy magyarázatul - megjegyzi rólad: "Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsõíti majd meg az Istent."
Ha jól meggondolom ezt, akkor tehát Péter a Te ajkadról, mintegy harminc évvel a vég bekövetkezése elõtt megtudta, milyen erõszakos halál vet véget bizonyságtévõ apostoli munkásságának.
Megdöbbentõ tudás! Hozzászegõdhetik elkergethetetlen kísérõként - mint az árnyék -, és fülébe súghatja tanácsát: meneküljön követésed útjáról, amíg nem késõ! De más hatása is lehet ennek a tudásnak. Péter esetében így is volt. A jövõnek ez az elõtte föltárt képe megerõsítette a kísértés legyõzésére, és rendíthetetlenné tette hitét abban a mennyei Atyában, aki soha nem ad nagyobb megpróbáltatást, mint amilyet el tud hordozni.

Uram!
Halálom napja és módja ismeretlen elõttem. De akár csöndesen húnyok el, akár véres halállal szakadok el ettõl a földtõl, bizonyságtévõ keresztyén életem végén bizonyságtévõ halálnak kell állania.
Ezért ne engedj saját akaratom útján elkallódnom, hanem övezz föl engem és vigy oda, ahová Te akarod. Ez lesz jó nekem.