Az Úr a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik. (Zsolt 103,19)
Jézus mondta: "Az én Atyám mindent átadott nekem." (Mt 11,27)
Távozz tõlem, Sátán! Bántásomra vagy nékem! Mert nem gondolsz Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra! (Máté 16,23)
Mindig is kíváncsi voltam arra, mit tanult Péter ebbõl az összeütközésbõl, amelybe egészen jellegzetes - mondhatnám így is: ösztönös - emberi gondolkozása juttatta. Most is ez a kérdés foglalkoztatott, és ezért Bibliámban rálapoztam Péter írásaira. Ott olvasom a következõt: "Szeretteim ne rémüljetek meg attól a tûztõl, amely megpróbáltatás végett támadt köztetek Sõt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek!" Így megváltozott! Aki ezt írja, egészen más. A szenvedéstõl visszariadó és téged megkísértõ ember - magad Sátánnak nevezted - a szenvedést örömmel vállaló tanú lett.
Uram!
Te kitörülhetetlenül írtad bele emberi történelmünkbe az önmagáról elfeledkezõ szeretet példáját. Ez a szeretet a más javáért a legsúlyosabb szenvedés elhordozására is kész.
Ezért: amíg önzõen csak magamat szeretem, messze estem Istentõl és az Õ gondolkozásától. A ma nyomorúságai között keresztyénekre van szükség, akik ismerik a szeretet áldozatát.