Ne bízzatok az elõkelõkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. (Zsolt 146,3)
Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. (ApCsel 5,29)
Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik. Hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. Máté 10,28
Olyan különös az emberi szív. Azt mondod: "Ne féljetek!" - de bátorításod elõl elzárkózik. Fél, ha bizonytalan sors kétsége veszi körül. Fél az emberi megítéltetéstõl. Fél a hatalmaskodó erõszakosságtól. Félti kenyerét. Szeretteit. És rettegve fél a haláltól. Ebben a félelmében az ember olyan sokszor csúfolja meg istenfiúságát. Az én szívem is ilyen.
Olyan különös az emberi szív. Azt mondod: "Féljetek!" - de szavadból nem érzi meg szereteted oltalmazó melegségét. Könnyelmûen játszik a bûnnel, noha látta annak elhullott áldozatait. Testének és lelkének erõivel pazarlón él vissza, mintha azok soha ki nem merülhetnének. Elzárkózik a gyehenna valósága elõl, bár lelkiismerete is a Te szavad mellett tesz bizonyságot. Az én szívem is ilyen.
Uram!
Adj nekem irántad engedelmes szívet, amely fél felelõtlen könnyelmûséggel a bûn zsoldjába állni. Amely hisz gyehennától óvó szavadban. Olyan szívet kérek tõled, amely fél Istennel szembehelyezkedni és éppen ezért, mert fél, odamenekül hozzád, hatalmas Megváltóm, és közeledben megtalálja békességét. Ott nem kell már félnie.