Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! (Ézs 55,3)
Jézus Krisztus mondja: "Aki hallja az én beszédeimet, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kõsziklára építette a házát." (Mt 7,24)
Felette igen szomorú az én lelkem - mindhalálig. (Máté 26,38)
Milyen új arcodat látta az a három tanítvány, akit gyötrõdésed helyére magaddal vittél az Olajfák-hegyén. Eddig nem láttak rajtad félelmet, akkor sem, amikor õk kétségbeesve meredtek az elnyeléssel fenyegetõ háborgó vizekre. Te nyugodt voltál. A félelem egyetlen arcizmodat sem változtatta meg, amikor gyilkos szenvedélyû ellenségeid gyûrûjében álltál.
Ez egyszer volt csak ráírva arcodra a halálos szomorúság.Sokszor kérdeztem ennek az okát. Nem a haláltól féltél. Nem magadat féltetted. Azt féltetted, amiért dolgoztál - Isten országát. És féltetted az embereket, a tieidet, üdvösségüket. Ennyire egy voltál velünk, emberekkel! A félelmet is megosztottad velünk.
Uram!
Ne engedj elsiklanom szenvedéstörténeted e kis jelenete fölött. Sõt égesd bele elfelejthetetlenül a szívembe. És taníts meg általa a féltõ szeretetre. Nem életem féltésére. Hanem annak a féltésére, ami ezen a földön szent, ami Isten ügye, amiért érdemes - szeretetbõl - meghalni.