Skip to main content

Felvállalod?

Én, az Úr vagyok a szõlõhegy õrizõje, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal õrzöm, hogy senki ne bánthassa. (Ézs 27,3)
Krisztus mondja: "Én vagyok az igazi szõlõtõ, és az én Atyám a szõlõsgazda. Azt a szõlõvesszõt, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen." (Jn 15,1-2)

Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat! Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége, aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat. Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat! (Zsolt. 146)

Most már fölkelek - mondja az Úr - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak. (Zsolt 12,6)

Mennyiszer gondoljuk azt, hogy nincs más kiút, itt csak Isten segíthet. Hányszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor kilátástalannak látjuk életünket. Az Úr azonban ekkor is velünk van, figyel, és cselekszik. Õ sosem feledkezik meg rólunk, mindig szemmel tartja járásunkat.
De mi is így vagyunk ezzel? Mindig büszkék tudunk lenni keresztény életünkre? Egyáltalán, felvállaljuk-e embertársaink elõtt Krisztust?
A mai világban egyre nehezebb megmaradni hiteles kereszténynek. Bár már nem üldöznek bennünket, nagyon sok ember a vallásosságot mégis "másságként" kezeli. Elhúzódnak tõlünk, mintha betegség hordozói lennénk. Sokszor kompromisszumos helyzetbe kerülünk: elmondjunk-e egy pajzán viccet a társaság kedvéért, kigúnyoljuk-e mi is a koldust szakadt ruhája miatt? Olykor úgy gondoljuk, hogy a földi, kézzel fogható dolgok fontosabbak, mint a Bibliában leírt, számunkra még megérthetetlen példázatok. Nem értjük vagy nem akarjuk megérteni õket, hiszen akkor a kényelmesnek tûnõ életünktõl meg kellene szabadulnunk. Döntést kell hoznunk, hogy kinek akarunk megfelelni: az embereknek vagy Istennek!
Amikor úgy gondoljuk, hogy nincs erõnk tovább a helyes úton maradni, nem tudunk már ellenállni a kísértésnek, akkor gondoljunk Ézsaiás próféta bölcs és igaz szavaira: Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. (Ézs 40,31)

Ha megmaradunk a rossz szövetségekben, az semmit sem használ nekünk, csupán a lélek gyötrelméhez vezet. (David Sanz)

Mennyei Atyám, kérlek, õrizz meg engem a kísértések csapdáitól. Egyedül te tudsz nekem erõt adni, hogy ellen tudjak állni a sátán csábításának. Add, hogy a közösségemben is téged szolgálhassalak, az emberek hitét általam is építsd, hogy minél több társamat tudjam hozzád vezetni. Ámen.