Uralma tengertõl tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig. (Zak 9,10c)
A mi Urunk Jézus Krisztus által kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsõségében. (Róm 5,2)
Óh, balgatagok és restszívûek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-e a Krisztusnak elszenvednie és úgy menni be az Õ dicsõségébe! Lukács 24,25-26
Ha Nagypénteken befejezõdött volna életed, akkor ez a Te vereséged kihatott volna minden követõdre. Nagypéntek hatásai ezek: Júdás öngyilkossága, Péter keserves könnye, a tanítványok megfutamodása, vigasztalan szomorúság, amint az kiült ennek a két emmausi vándornak az arcára is. Nemcsak a Te tanításod erõtlenedett volna meg, hanem próféciák is hitelüket veszítették volna.
Föltámadásod a fordulópont.
Hírét még a hozzád legközelebb állók is nehezen fogadták el. Csak amikor meggyõzõdést szereztek föltámadásod valóságáról, amikor lehetetlenség volt ezt el nem hinniök, akkor ragyogott föl elõttük teljes fényében a Te dicsõséged. Akkor tudtak a gyõzelmes keresztyénség hírnökeiként elindulni bizonyságtévõ útjukra.
Uram!
Föltámadásod tényéhez való viszonyomon fordul meg az én keresztyénségem értéke is. Ha efelõl tagadóvá tenne engem a kételkedés, akkor értéktelen holmiként el is hajíthatnám, amit keresztyén hitemnek gondoltam. Én azonban élõn tudlak magam mellett - föltámadott Uram -, ezért gyõzelmet ígérõ csatába vonulhatok a bûn ellen, és nem rettegtet a halál.