Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását. (Péld 16,9)
Keresztelõ János így válaszolt: "Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennybõl adatott meg neki." (Jn 3,27)
Mutass utat az élet rengetegében, Istenem!
A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. (Gal 6,9)
Ki mint vet, úgy arat? Ez a sokat koptatott szólás mindenkinek ismerõs. A föld gazdájának meg kell dolgoznia a bõ termésért. Nem hullanak csak úgy az ölébe a búzamezõrõl az érett kalászok! Ahhoz, hogy a termést betakaríthassa, tennie is kell valamit. És ez nem mindig egyszerû. Le kell küzdenie az elemeket: a tomboló szelet, a tûzõ napsugarat, az ömlõ esõt. Óvnia kell földjének kincsét a kártevõktõl. De ez sok esetben még a könnyebbik oldala a dolognak. Mindenekelõtt ugyanis le kell gyõznie saját kényelmét, lustaságát és megfogni a munka végét! Nekünk is így kell legyõznünk a bennünk szunnyadó, fel-felébredõ kényelemszeretetet. Önmagunk szeretetét. Igényeink elõtérbe helyezését. Hiszen ha az igének engedelmeskedni akarunk, félre kell tennünk minden mást, és a jó cselekvésére kell összpontosítanunk. Le kell küzdenünk önmagunkat, és a külsõ fenyegetettséget is, ami minduntalan el akar téríteni bennünket a helyes útról. Ami meg akarja akadályozni, hogy a jót cselekedjük. A bennünket körülvevõ világ is sokszor ilyen, minket hátráltató, akadályozó úttorlasz. Mindenfelé vonz és csábít, csak a szeretetbõl fakadó jócselekedetektõl igyekszik távol tartani. Olykor ki is gúnyolja a világ azt, aki az ige szerint cselekszik. Baleknak, bolondnak tartja. De bennünket ez ne hátráltasson! Minket ne ez vezéreljen! Hanem az, hogy bármilyen küzdelmes is az utunk, soha ne fáradjunk el, mert meglesz a jutalmunk! Meg kell tanulni élni a kínálkozó lehetõséggel, megtalálni azt, ami segíthet paradox világunkban. Miképpen a jó gazdát bõ terméssel árasztja el a gondozott föld, úgy mi is bõven fogjuk aratni jóságunk gyümölcseit. Mert az Úr megjutalmazza azokat, akik az õ útmutatása szerint a jót cselekszik?
A szeretet az egyetlen dolog, amely tékozlás útján gyarapodik. (R. Huch)
Egyedül erõtlen vagyok, de ha te támogatsz, Uram, szárnyra kelek! Ámen.