Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz! (JSir 3,40)
Pál írja: Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetszõ és tökéletes. (Róm 12,2)
Senkinek ne mondjátok el, amit láttatok, míg föl nem támadt az Embernek Fia a halálból. (Máté 17,9b)
Páratlan élménnyel ajándékoztad meg tanítványaidat a hegyormon. Teljes dicsõségben láttak téged, aki különben szegény Mesterük voltál. Valamit megízleltek a menny boldogságából. Aztán eléjük állítottad ezt a tilalmat. Elgondolkoztam: miért tetted? És most kérlek: ellenõrízd gondolatmenetemet, s ahol tévedek, igazítsd helyre.
Uram!
A veled való együttlétnek vannak olyan élményei, amelyeknek kifejezésére alkalmatlan az emberi szó. Nem örökíti meg, hanem inkább széttördeli õket. Legjobb válasz reájuk a néma imádat. Amit magam is nehezen tudok kifejezni, még nehezebb mással megértetnem. Zavaros beszédnek veheti. Keresztyénségemrõl furcsa képzetei támadhatnak. Talán el is riadna tõle.
Itt a völgyben küzdõ emberek számára a keresztyén mondanivalóm a Te halálig hû szerelmedrõl szól. Föltámadásod életet ajándékozó hatalmáról. S ha olyan emberrel találkozom, aki velem együtt föltámadásod tanúja - ám akkor -, váltsunk szót egymással a menny dicsõségérõl is.