Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy és ördög van benned? Felele Jézus: Nincs én bennem ördög, hanem tisztelem az én Atyámat és ti gyaláztok engem. János 8, 48-49.
Íme, Krisztus a maga életét nem bánja: tűri a gyalázatot és hallgat, de a tanítást megvédelmezi. Mert a tanítás nem a miénk, hanem Istené: azt nem érheti semmi kár. Itt megszűnik a türelem, mindenünket latba kell vetnünk, mindent el kell szenvednünk, csakhogy Isten igéjének dicsősége kárt ne szenvedjen. Mert, ha mi elveszünk, az nem nagy kár, de ha Isten igéje elhallgatna, azzal megkárosítanánk Istent is, meg az egész világot is. Így cselekedjünk hát. Ha az életünket bántják, tűrjük el s fizessünk a gyűlöletért szeretettel, a gonoszért jóval. De ha a tanhoz nyúlnak, azaz Isten dicsőségét támadják, akkor vége a szeretetnek és türelemnek, akkor nem szabad hallgatni, hanem azt kell mondanunk: Tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. De én nem törődöm azzal, hogy gyaláztok, mert magam sem keresem a magam dicsőségét. Van, aki keresi és megítéli: az Atya, aki számonkéri majd tőletek, megítél és megbüntet. Nemcsak a maga dicsőségét keresi, hanem az enyémet is; mivelhogy én az Ő dicsőségét keresem.
Íme, ez a mi vigasztalásunk. Ha az egész világ gyaláz is, bizonyosak lehetünk, hogy Isten számonkéri a mi dicsőségünket s megbünteti, megítéli, megbosszulja érte ellenségeinket. Boldog, aki ezt hittel ki tudja várni!
A te nevedért világgal együtt
Kerget a sátán, ime mindenütt;
Nincs maradásunk e földön nekünk,
Ha te meg nem szánsz, kegyes Istenünk.