Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? - így szól az Úr. (Jer 23,28)
Embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. (Gal 1,10)
Üres vagyok, Uram! Szeretnék megszállni tenálad! Készíts helyet nekem!
Krisztus mondja: Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? (Jn 14,2)
Oly sokszor érzi azt az ember, hogy egyedül van. Még ha emberek veszik is körül. Még ha a családja veszi is körül. Sokszor érzi úgy az ember, hogy igazából nincs nyugodalma! Nincs lelki hajlék! Pedig olyan fontos lenne! De ez a hajléktalan érzés olyan rossz! Amikor nincs megnyugvás, nincs béke bennünk és körülöttünk sem. Mennyiszer szeretnénk úgy igazából megnyugodni!
Valahová tartozni. De hová? Ha a földön nincs is megnyugvás, nincs hová az embernek fejét lehajtania, azért egy hely mégis akad. Valahol, valamikor máshol talán. Nem is itt és nem is most. De úton vagyunk! Hazafelé! Ízlelgetem ezt a szót, haza. Olyan jó, olyan békés. Egy igazi otthon, egy igazi haza. Készül a hely. Fárasztó talán az út, tele kérdéssel, fájdalommal, de megyünk... haza...
Ott lehet örök lakásunk. Szegényeknek, nyugtalanoknak, erõtleneknek. Ebben a tudatban már könnyebb élni. Nem azért, mert itt könnyebb a lét, hanem azért, mert tudhatjuk, egyszer lesz otthonunk. Nem olyan otthon lesz ez, ahol "üresek a falak", magány vesz körül, hanem ahol a gazdánkkal lehetünk. Mikor teljesen megnyugszik az ember, és azt érzi, a helyemen vagyok. Ezt a békességet, nyugalmat készíti nekünk Jézus. Õ már elment, hogy helyet készítsen nekünk.
Bennem vagy, és benned vagyok? Mint jobbik énemet, fogadlak, fogadlak magamba boldogan; menedékem lettél és otthonom; nem vagyok többé hontalan. (Simon András)
Mindenható mennyei Atyánk! Te tudod, hányszor vagyunk lelki hajlék nélkül. Mikor nem találjuk a helyünket. Mikor azt érezzük, senkink és semmink sincs. Mikor magányosak vagyunk, a család vagy a barátok között is. Te légy a hajlékunk! Ámen.