Lecsillapítottad a tengerek zúgását, a nemzetek háborgását. (Zsolt 65,8)
Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja õrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Fil 4,7)
Kicsinyhitû! Miért kételkedél? (Máté 14,32)
Emberi gondolkozás szerint Péter a lehetetlenre vállalkozott, amikor a tenger vizén akart járni. Kísérletének szükségszerûen kudarcba kellett fulladnia. Csak egy dolog hökkent meg. Az emberi gondolkozásnak megfelelõen Péternek azonnal - az elsõ lépésnél - csúfságba kellett volna jutnia. De nem ez történt. Bibliám ezt mondja: "Péter kiszállván a hajóból, járt a vízeken". Valaminek tehát közben is történnie kellett. Látom is. Péter levette rólad a szemét, és a halálveszélyt ordító hullámokat nézte. A viharnál Te erõsebb voltál. Mégis Péter a vihar riasztására meredt.
Péter - az örök ember.
Uram!
Háborgó vizek fölött is, elfojtással fenyegetõ ingoványok között is lehet járni. Ezt a beléd vetett hit földi története számtalan esetben bizonyítja. A magam élete is bizonyít. De csak addig lehet járni, amíg téged néz és lát a szem. Ha az elemi erõk dühöngése elvonja rólad a tekintetet, vagy a kételkedés köde eltakarja alakodat, akkor lehetetlen a vizeken megállni.
A benned való hitet ilyenféleképpen is meg lehetne határozni: a hit - a reád nézõ szem.