Isten egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. Õ alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait. (Jób 9,8-9)
Ami ugyanis nem látható belõle: az õ örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétõl fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. (Róm 1,20)
Istenünk! Vezess el bennünket a te országodba, találjuk meg a mi igazi kincsünket!
Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, eladja mindenét, amilye van, és megveszi a szántóföldet." (Mt 13,44)
Jézus hasonlataiban szeretett az embereknek olyan képeket mutatni, amelyek könnyen érthetõek, és megmutatják, mit is kell az embernek tennie, ha õt akarja követni. Nekem is mindent meg kell tennem, hogy elérhessem Isten országát, mindent meg kell tennem, hogy megszerezzem ezt az értékes kincset. Látnom kell azonban, hogy a saját erõmbõl erre képtelen lennék. Az én mennyei Atyám szeretetébõl kaphatom csak meg ezt ajándékul. Nem én dolgozom meg azért, hanem az Úr Jézus Krisztus szerzett váltságot értem. Kinyújtotta felém a kezét, nekem csak meg kell fognom ezt az áldó, segítõ kezet. Sajnos ez a kis mozdulat is olyan nehéz, sokszor nehezebb, mintsem el tudnám képzelni. Az egész világ azt sugallja, hogy nincs Istenre szükségem, csak magamra hagyatkozhatom, a magam ura vagyok. A valóság azonban más. Csak az Úr az én igaz és helyes vezérem, csak õ ad nekem megfelelõ útbaigazítást.
Isten a mi oltalmunk és erõsségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsolt 46,2)
Köszönöm, Istenem, hogy te pártfogolsz engem, és te segítesz, hogy ép észszel, ép lélekkel túléljek minden nehézséget. Add, hogy megtaláljam a te országodat, és az legyen az én igazi kincsem! Köszönöm a te segítõ kezed, amellyel óvsz engem és szeretteimet. Ámen.