Skip to main content

Így is szeretlek

Ha bûneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, Uram! (Jer 14,7a)
Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. (1Jn 3,20)

Mennyei Atyám! Te, aki már mindent elõre látsz, ismered a szívek titkát, szándékát, vizsgálj meg most engem igéd tükrében!

Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: "Mielõtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." És sírásra fakadt. (Mk 14,72)

Ismered-e azt a nyilalló, szorongató, szívbemarkoló érzést, ami akkor jelentkezik, amikor meghallod a már oly ismerõsen csengõ mondatot: Te is a Názáreti Jézussal voltál - és ahelyett, hogy boldogan vállalnád hovatartozásod, a hangzó felelet: Nem ismerem azt az embert. És megszólal a kakas, a benned lévõ figyelmeztetõ csengõ. "Mit tettél?" Pedig megmondtam, figyelmeztettelek elõre, hogy meg fogod tenni, de te szabadkoztál: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Tudtam, elõre láttam, hogy gyenge leszel, hogy félni fogsz, hogy nem fogod felvállalni azt, hogy tanítványom vagy, hogy hozzám tartozol. De én így is szeretlek, így is vállaltam érted a kereszthalált. Vedd hát végre észre, hogy érted tettem, hogy neked ne kelljen szenvedned, hogy ne kelljen ugyanazokat a megaláztatásokat végigélned, amit nekem kellett. Hogy ne kelljen a pokol mélységét megjárnod, hanem átmenj az életbe, az igazi, örök életbe. Hogy az Atyával és velem lehess majd valódi egységben és dicsõségben. Jöjj hát, ne késlekedj, hisz tárt karokkal várok rád!

Miért nyom le Isten keze oly sok embert? Mert sokakra úgy talál rá, hogy állnak, és csak kevesekre, akik térdelnek. (Goethe)

Drága Úr Jézus! Te látod cselekedeteimet, félelmeimet. Ismered gondolataimat, minden gonosz szándékomat. Azt hittem, elég erõs leszek hozzá, hogy kiálljam a nehézségeket, hogy elviseljek minden szenvedést, hogy kövesselek téged, bármerre is visz utam. Megvallom, hogy vétkeztem ellened, nem azt tettem, amit megígértem, nem vállaltam feladatomat, küldetésemet. Uram, hozzád kiáltok mégis, hogy irgalmazz nekem, bûnösnek! Ne rejtsd el orcádat elõlem, egyedül benned van reménységem! Ámen.