Istenem! Jöjj hozzám erőddel! Jöjj, mert egyedül vagyok, jöjj, mert fáradt vagyok, jöjj, mert gyenge vagyok. Szabadíts meg bűneimtől, gyarlóságaimtól. Emelj ki a mélyből, mert elveszem nélküled! Jöjj és mutass nekem utat, úgy, ahogy mindennap, a mai napon is! Ámen.
A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. (1Pt 5,10)
Úttalan utak, kétségbeejtő helyzetek. Bolyongunk a világban, próbálunk talpon maradni, megélni a mindennapokat, az élet színpadán. Szerepeket játszunk, és így sokszor elfelejtünk a lényegre figyelni. Álarcaink mögül nem látunk ki. Elvakít és torzít minket. A lényeg így siklik el, így tűnik el az életünkben. Az életet nehezen éljük. Nehezen, mert akadályokba ütközünk, és néha úgy érezzük, hogy nincs már kiút, kicsúszott minden a lábunk alól, nem tudunk hová menni, nem tudunk kihez fordulni. De ha hisszük a Biblia szavát, akkor életünk megváltozik, megfordul, és új reményeket kapunk. Hiszen, Isten az, aki felkészít, megszilárdít, megerősít, megalapoz! Mert kegyelmes Isten! Minden helyzetben segít! Ő az, aki erőtlenségünkben felemel. Betegségünkben meggyógyít. Kilátástalanságunkban erőt ad. Bánatunkban megvigasztal. Életünk minden területén célt mutat, hogy az általa kapott szeretet által tudjunk továbblépni. Ez által lendít minket tovább, mindennap. Bízzunk hát, mert kegyelmes Istenünk van!
Isten emberré lett, hogy az ember, ember legyen. (Dietrich Bonhoeffer)
Istenem! Adj erőt, kitartást, hitet, hogy mindig benned bízhassak. Mert tudom, hogy kegyelmes Istenem vagy, és mindig segítesz rajtam. Hiszen te mindent odaadtál értem, még a legdrágább kincsedet is. Áldd meg a mai napomat is, hogy ma is a te erőddel léphessek tovább. Ámen.