Skip to main content

Isten ereje és a mi gyengeségünk

Ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem! (Zsolt 25,20)
Krisztus Jézusban van bátorságunk és szabad utunk Istenhez, bizodalommal a benne való hit által. (Ef 3,12)

Uram! Te véghetetlen, hatalmas és erõs Isten vagy, kérlek, õrizz meg engem, méltatlant szent kezedben!

From Clipboard„Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről. Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr; imádságot életem Istenéhez. Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! (Zsolt. 42.2-12 )

Különbségek vannak az isteni erõ megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. (1Kor 12,6)

A mai világban ismét terjed a test kultusza. Volt már ilyen a világtörténelemben. Az ókori görögök elõszeretettel jártak fürdõkbe, gymnasiumokba, ma ezeket úgy hívjuk, hogy konditermek. Szerettek kérkedni erõs, kisportolt, dagadó izmokat megmutató testükkel. Manapság ugyanígy vagyunk ezzel, kell az érvényesüléshez a jó külsõ, az izmos felsõtest. Kisportolt, erõtõl duzzadó, sikeres alakokká szeretnénk válni. Ez az embereszmény. Izzadunk, verejtékezünk a "sikerért", pedig csak össze kellene tenni a két kezünk és imádkozni Istenhez, hogy adjon nekünk az erejébõl, amely ezt az egész világot áthatja, amely mindannyiunknak életet adott, amely képes belõlünk boldog embereket faragni, és amelyhez nem mérhetõ semmilyen más erõ. Sokszor beszélünk Isten szeretetérõl és kegyelmérõl, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a mi Istenünk ezek mellett legyõzhetetlen, erõs Isten is. Mégsem egy önkényes zsarnok, hanem az õ ereje erõtlenség által ért célhoz, amikor hagyta, hogy Krisztust megfeszítsék mindannyiunkért és így legyõzte a halált az erejével. Ez az igazi isteni erõ, és ebbõl kell nekünk is meríteni. Az Istenbe vetett bizalommal tudunk hegyeket megmozgatni. Az Istentõl ingyen kapott erõ lesz az, ami elõrébb visz minket a munkánkban, a tanulásban, a családi életünk alakulásában, a céljaink elérésében, az egymás iránti szeretetben, egyszóval az életünkben.

Aki Istent látja, az felismeri, hogy minden teremtmény - semmi. (Eckhardt mester)

Hol van bennünk az Isten képe, melyre teremtettünk, mikor az emberi akarat a Teremtõ felé fordul? Hol van Igéjének ereje, amikor a javulás szándéka kiszorul a szívbõl? Bár a mennyei Fenség gyengéden próbál megszelídíteni bennünket, hátha így tévelygõ lelkünk engedelmeskedik; De az mégis konokul követi vágyait, így az öntelt szív rabja lesz.
Jaj annak a léleknek, mely a bûnt már nem ismeri fel, és konokul rohan a magára vont büntetés felé, eltaszítva magától Isten kegyelmét.
Késlekedni veszedelmes; ki akarsz futni az idõbõl? Isten, aki egy ideig kegyelmes, könnyen ítélõszéke elé idéz téged. Hol marad hát a bûnbánat? Csak egy pillanat, és szétválik az ideig- és az örökkévaló, a test és a lélek; térj vissza, elvakult értelem, nehogy az az óra felkészületlenül találjon!
Segíts, Uram Jézus, segíts nekem, hogy én még ma eljussak tehozzád, és rögvest bûnbánatot tartsak, mielõtt a halál váratlanul eljönne, hadd legyek készen ma és mindenkor a hazatérésre. (Bach: 102. kantáta, 2., 3., 6., 7. tétel)



Drága Mennyei Atyánk! Kérünk, láttasd meg velünk, hogy nélküled semmik vagyunk. Láttasd meg, hogy a te segítséged és erõd nélkül, a mi életünk reménytelen és elviselhetetlen lenne. Te azonban velünk vagy és átölelsz minket nap mint nap, kérünk, maradj is velünk, örökkön-örökké! Ámen.