Skip to main content

Isten országa már közöttetek van.

Ne ölj! (2Móz 20,13)

Az az üzenet, amelyet kezdettõl fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. Aki gyûlöli a testvérét, az embergyilkos. (1Jn 3,11.15)

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett! Szabadulást szerzett az õ jobb keze, az õ szentséges karja.. (Zsolt 98)

Megmutatta szabadító erejét az Úr, a népek elõtt nyilvánvalóvá tette igazságát. Hûséggel és szeretettel gondolt Izrael házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását. Ujjongjatok az Úr elõtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek! Énekeljetek az Úrnak hárfával, hárfával és zengõ énekléssel, harsonákkal, és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az Úr elõtt! Zúgjon a tenger a benne levõkkel, a földkerekség és a rajta lakók! Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak az Úr elõtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, a népeket méltányossággal.

Dicsõség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,és mindörökkön-örökké. Ámen.

Isten meg is erõsít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. (1Kor 1,8)

A korinthusiak köszöntése után Pál apostol rögtön a kegyelemrõl kezd beszélni, valamint a Krisztusban való közösségrõl, ami által mindenki gazdagabb lett. De ennek a gazdag lelki közösségnek ki is kell tartania Krisztus második eljöveteléig, a várakozás beteljesítéséig, amelyet az elsõ keresztény gyülekezetek, mint a korinthusi is, a közeljövõben várt. A 7. versben ezt írja Pál: Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok. Ebbõl is érzõdik, hogy a mindennapok része lehetett Krisztus eljövetelének várása. Milyen más lehet úgy élni, hogy valaki biztos benne, hogy még életében eljön a világ vége és véget ér a földi valóság, és Krisztus eljön. Aki ezt hitte, az eladta vagyonát és közösségbe lépett, odaadta a közösségnek javait, anyagi és szellemi értelemben egyaránt. Ezek az emberek a szeretet közösségében egymásra utaltan éltek. Mit gondolnánk ma az ehhez hasonló emberekrõl? Valószínûleg õrülteknek tartanánk õket. Hiszékeny, manipulálható szerencsétleneknek, akiket mindenbe bele lehet rángatni. Mégis egyvalamit tanulhatunk tõlük: hitet. Olyan hitet, ami képessé tesz arra, hogy átformáljuk az életünket, hogy életmódot váltsunk. Hiten alapuló életmódváltás? Micsoda megalapozatlan, irracionális képzelgés. Majd, ha valami kézzelfogható történik, akkor esetleg megváltoztatom az életem - mondanák sokan. De hogyan válhat a hit kézzelfoghatóvá? Hogyan lesz az absztrakt hitbõl megélt hit, életmódváltás? Aligha látszik rajtunk, keresztényeken, hogy Krisztus követõi vagyunk. Mégis valami ilyesmi lenne az elérendõ cél, hogy Krisztust az életünkön keresztül láthatóvá tegyük mások számára is, hogy õ formálja át az életünket. Aki meg is erõsít titeket mindvégig - írja Pál apostol. És ez nekünk szól, mert nem hiszem, hogy közelebb vagy távolabb lennénk Krisztus eljövetelétõl, mint az õskeresztények. Jézus Krisztus napja ma sincs közelebb vagy távolabb. Itt van. Úgy kell élni, mint ha itt lenne. Nincs jövõ és múlt, csak a most van. A most-ban kell így élni. Hiszen maga Krisztus mondja: Mert az Isten országa már közöttetek van. (Lk 17,21) Tehát úgy kell élni, hogy valóban köztünk legyen.

A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányaival törõdnek. Csak azok lesznek igazán boldogok, akik megkeresték és megtalálták a mások szolgálatához vezetõ utat. (Albert Schweitzer)


Uram! Add, hogy úgy élhessek, hogy te látszódj minden cselekedetemben! Kérlek, tedd magad láthatóvá az életemben, hogy minden pillanatban úgy éljek, hogy kész legyek téged fogadni! Ámen.