Skip to main content

Isten szeretete

Minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek. (Dán 4,34)
Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Mt 23,12)

Atyám! Bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lukács 23,34)


Szörnyû ez a golgotai jelenet! Gyaláztak a nép vezetõi, a csõcselék, az idegen katonák. Még az egyik veled megfeszített lator is fokozta kínjaidat. Talán ez fejezi ki legjobban szenvedésed mélységét. Valaki, aki elõtt nem volt semmi szent, aki nem hitt a jóságban, senki iránt szeretetet nem érzett, és önmagában már régen halálra fojtotta az embert; - a többiekkel együtt õ is lenéz és gyaláz téged. Följogosítva érzi magát erre.
E határtalan szenvedésnél csak a szereteted nagyobb. Ezekre a hangos gyalázkodókra nem könyörögtél alá pusztító lángot. Volt ugyan imádságod, de ebben egész mást kértél számukra: bocsánatot.

Uram!
Golgotai keresztfád alól ellenségeid ép bõrrel térhettek vissza otthonukba. Ennek egyetlen magyarázatát ebben a meghallgatott imádságban látom.
Ugyanennek az imádságnak mindmáig is megvan a megtartó hatása. A világ - amely rajtad és evangéliumodon annyi erõszakot követ el - máig is él. Ez az imádságod tartja életben.