Skip to main content

Itélkezés

Örvendezni fogok népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja. (Ézs 65,19)
Ha gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsõüljünk. (Róm 8,17)

Uram, adj nyitott szívet, hogy be tudjam fogadni Igédet, szeretetedet, és cselekedni tudjam akaratodat!

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! (Mt 7,1)

A mellettem levõ szomszédomtól nem tudok hétvégenként aludni. A haverjaival hatalmas bulikat csapnak, részegeskednek, duhajkodnak, és még ki tudja, mi minden gusztustalan dolgokat mûvelnek odaát. A másik oldalamon levõ szomszédom meg lusta mint a föld. Kirakja a szemetét az ajtó elé, aztán nem képes levinni a kukába, egész héten ott bûzölög nekem. Fölöttem meg egy felelõtlen õrült lakik. A múltkor úgy felejtette a csapot, és mire hazaért, nekem az egész fürdõszobám beázott. Alattam meg egy feslett nõszemély fogadja a kuncsaftjait, szoktam látni, mikor jövök haza, hogy mindig másik kocsi áll a ház elõtt. Gondoltam, megérdemlik, hogy egy kicsit felkeltsem bennük a lelkiismeret-furdalást. Rájuk akartam ijeszteni egy kicsit. Nem akartam bántani, csak meg akartam viccelni õket! Esküszöm, Bíró Úr!

Nagyon igaz, hogy az embereket nem cselekedeteikbõl kell megítélni, mert azok a körülményektõl függenek, hanem... sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint. (Anatole France)

Mindenkinek a másik számára mintegy Krisztussá kell lenni, hogy egymás Krisztusává legyünk, és mindenkiért magává Krisztussá, vagyis igazi keresztyénekké... (Luther)

Uram, segíts, hogy ne mások bûneivel leplezzem saját vétkeimet, hanem õszinte bûnbánattal tudjak feléd és megértõ szeretettel embertársaim felé fordulni! Ámen.