Skip to main content

Járj világosságban

Én, az Úr, vagyok a te Istened. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én. (Hós 13,4)
Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 17,3)

Szeretõ Mennyei Atyánk! Világíts meg minket örök fényeddel! Ámen.

Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. (Jn 3,19)

Mindannyian az Isten kegyelmére szoruló emberek vagyunk. Létünk megromlott, tudatunk és erkölcsünk lezüllött állapotban van, akaratunk rabságban vergõdik. Ahogy Pál apostol figyelmeztetett: "Nincs kivétel". Mindannyian vétkeztünk, és képtelenek vagyunk helyzetünkön változtatni az Istennel való viszonyunk tekintetében. Ezért kegyelemre van szükségünk, amely kívülrõl tör be életünkbe, és gyökeresen átalakítja egész valónkat. Bizalommal és hittel gondolunk erre a kegyelemre, de rettegés és szorongás töltheti el a szívünket, amikor az ítéletrõl hallunk. Bár tudjuk, hogy Isten ítélete maradéktalanul igazságos, de az ítélet mindig magában hordoz egyfajta bizonytalanságot, amely abból fakad, hogy nem tudhatjuk, mi lesz a ránk vonatkozó ítélet végkimenetele. De a legmélyebb ellenállást mindenfajta ítélettel szemben az a gondolat váltja ki, hogy az ítélet is kívülrõl méretik ránk, egy felsõbb hatalomtól, amelynek ki vagyunk szolgáltatva. Ez az igeszakasz azonban lerombolja ezt a téves nézetet. Az ítélet azt jelenti, hogy eljött a világba - hozzánk, mindannyiunkhoz - a világosság, Krisztus. Ez a világosság a világon mindent olyannak mutat, amilyen valójában. Minden rejtegetett titok napvilágra kerül. Ez az igazság pillanata, amikor mindenki saját maga láthatja Krisztus világosságában, hogy milyenek voltak cselekedetei, emberi kapcsolatai, érzései, gondolatai, személyiségének önmaga elõtt is lehazudott mélyrétegei. Láthatóvá lesz, ami addig sötétben volt. Ezért mondja Pál, hogy mindenkinek magának kell számot adnia cselekedeteirõl az Isten elõtt.

Urunk, Istenünk! Hálát adunk, hogy szívünket igéd világosságával töltöd be, hogy a te fényed erejével elfordulhassunk saját lelkünk sötétségétõl, és a te tanításodat követve megtisztult szívünkbõl cselekedhessük a jót mindenkor a te dicsõségedre. Ámen.