Skip to main content

Kereszt a teremtésben

Tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Római levél 8, 22.

  Isten legszebb és legkedvesebb teremtménye, az áldott Nap csak kis részt szolgál az igazaknak. Míg egy igazra rásüt, ezernyi gonoszra kell ragyognia. Világítania kell istentelen gonoszságukhoz. Tehát gyönyörű, tiszta szolgálatát, méltatlan, alávaló, hitvány latrokra kell pazarolnia.
  Pedig e derék teremtmény sokkal szívesebben szolgálná az igazakat. De kénytelen tűrni s akarata ellenére a gonosz világot szolgálni. Ám mégis reménységgel, hogy egyszer véget ér e szolgálat. Addig is Istennek engedelmeskedik, aki azért kényszeríti ilyesmire, hogy e világ irgalmas Istennek lássa Őt, "aki felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." Ezért szolgál a Nap hiábavalóságra s vesztegeti jótékony szolgálatát - hiába is. Az Úr Isten azonban majd előveszi a maga idején azokat, akik az Ő teremtményeivel visszaéltek; teremtményeinek szolgálatáért pedig gazdagon megfizet. Pál apostol tehát a szent keresztet rájegyzi minden teremtményre, mert látja, hogy az egész teremtett világ velünk együtt szenved és keresztet hord. Ezért ne panaszkodjunk és siránkozzunk, ha valami fáj, hanem várjuk türelemmel testünk megváltását, amely egykor bizonnyal nyilvánvalóvá lesz rajtunk. Főként mivel tudjuk, hogy az egész teremtett világ - miként a szülő asszony nagy szorongásban nyög és sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Akkor majd nékik is eljön a megváltás. Nem lesznek többé hiábavalóság alávetett szolgái, hanem egyedül Isten gyermekeit szolgálják, - önként, örömmel.

Fogságból megszabadultunk,
Sebeiddel meggyógyultunk;
Bűntől s haláltól, óh áldott,
Megváltád mind a világot.