Skip to main content

Keresztjének súlya

Miért pereltek velem? Hiszen ti hagytatok el hûtlenül - így szól az Úr. (Jer 2,29)
Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. (Róm 11,32)

Mikor fölemelitek az Embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok, és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. (János 8,28)

Úgy lett, amint megmondottad. Csak akkor ismertek meg igazán és akkor nyílt meg sok tanításod értelme, amikor "fölemeltek" a keresztfára. Nemcsak ellenfeleid voltak bizonytalanságban felõled. Tanítványaidról is lépten-nyomon megjegyzik az evangéliumok írói: nem értettek meg téged. Egész életed és minden tanításod kulcsa kereszthalálod lett. Régi meggyõzõdésem ez: emberszeretõ cselekedeteid és legragyogóbb tanításaid emlékét már rég belepte volna a teljes feledés, ha örök érvényüket nem kereszted biztosította volna.

Uram!
Bizonyosan nem érzed részemrõl fölfuvalkodottságnak, ha ezzel a szavaddal próbálom megmérni a magam életét is. Hiszen többször mondottad: tanítványod a Te sorsodban osztozik. Keresztyénségemrõl beszélhet egy-egy cselekedetem, melyet szereteteden fölbuzdúlva - fájdalom: ritkán - elvégzek, vagy egy-egy szavam, melyet a Te Szentlelked segítségével mondok. De - úgy hiszem - Isten és emberek mérlegén egyaránt csak az bizonyul maradandónak, amit evangéliumodból a kereszt súlya alatt vállalok.