Ne paráználkodj! (2Móz 20,14)
Legyen megbecsült a házasság mindenki elõtt. (Zsid 13,4)
Istenünk! Add, hogy tisztán láthassuk az életünket!
Igaz az a beszéd és elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bûnösöket üdvözítse, akik közül az elsõ én vagyok. (1Tim 1,15)
Egyre bonyolultabb elvárásoknak próbálunk megfelelni. Azt a képet keltjük mindenáron magunkról, hogy normális emberek vagyunk. Nem lógunk ki semmivel a sorból. Betartjuk a törvényeket, nem teszünk váratlan dolgokat, teljesen kiszámítható és átlátható az életünk. Ez azt jelenti, hogy nem is vagyunk bûnösök. Hiszen teljesen megfelelünk a társadalmi normáknak. Hagyjanak hát ilyen kósza gyanúsítgatásokkal, hogy vétkesek lennénk! Hiszen mi éppen úgy csak élünk, mint mindenki más. De nagyon mélyen néha mintha valami nem hagyna nyugodni. Biztosan az a jó, ha ezekhez a szabályokhoz igazodom? Letaposok más embereket, mert nagyon sokan ezt így teszik. Mert ez így normális. Tényleg ez a normális? Tényleg elég átlagosnak lenni? Elég úgy élni, ahogyan a többiek? Valóban elégedett lehetek magammal? Vagy valami hiányzik? Talán sokkal óvatosabban és odafigyelõbben kellene élni. Kitörni abból, hogy a világ lökdös a "normális, legális bûnök" felé. De túlságosan erõs a sodrás. Ezekért az emberekért, értünk jött el Jézus. Akik küszködünk a mindennapok forgatagával, de nem érzünk erõt, hogy legyõzzük ezt a mentalitást. Nem nekünk kell legyõzni. Csak oda kell figyelni arra, aki megtette helyettünk. Aki nemcsak példát mutatott arra, hogyan lehet kitörni egy helytelen értékrendbõl, hanem a keskeny útra vezet minket.
A bûnnek csak két helye van. Vagy a te nyakadon ül, vagy Krisztuson, az Isten Bárányán. Ha a te hátadon lovagol, akkor el vagy veszve, de ha Krisztuson van, szabad vagy s üdvözülsz. Nos: válassz! (Luther)
Urunk! Néha úgy érezzük, elviselhetetlenül nyomaszt minket a világ nyüzsgése, a sokféle elvárás, vétkeink. Add, hogy tudjuk ezt teljesen letenni nálad. Végleg elfelejteni, és utána egészen újat kezdeni veled. Ámen.