Köszönjük, Istenünk, hogy Fiadért kegyelmes vagy hozzánk!
Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! (Zsolt 51,3)
Látod, Atyám, megint itt vagyok. Újra előtted állok, mert nem tehetek mást. Lelkem háborog, nem tud megnyugodni. Szégyellem magam, mert ismét így jövök eléd: bűnösen. Ó, hányszor irgalmaztál már nekem Istenem, s én mindig kezdtem elölről. Tudom, hogy igazad lenne, ha elhagynál engem, mert én vagyok a hűtlen, s te sohasem. Lehajtott fejjel állok előtted. Olyan nehéz már ezredszer kegyelmedet kérnem, hiszen nem érdemlem meg. Mégis könyörgök hozzád, mert szívem nem képes elviselni vétkeim terhét, és csak tőled kaphat megnyugvást a lelkem. Krisztusom az egyetlen reménységem, az ő keresztjére nézve tudok újra és újra eléd állni, Teremtő Istenem, mert hiszem, hogy az ő drága vérén váltattam meg. Jézusért kérlek téged, bocsásd meg nekem, hogy nem szerettelek eléggé. Ámen.
Még nem hangzott el az utolsó ének; A keresztnél még bűnösök megtérnek, Megtudják, hogy van feltámadás! Meggyőződtünk már, hogy ott van a szeghely Kezein s lábain, hogy él a Mester! S van részünkre bűn-megbocsátás. (Vajda Pál)
Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy mindig kegyelmes vagy hozzánk, és megnyugvást adsz szívünknek. Kérünk téged, segíts, hogy ellenálljunk a bűn csábításának és neked tetszően, gyermekeidhez méltóan éljünk és szolgáljunk. Add, hogy ne ártsunk embertársainknak, és ne szomorítsunk meg téged se! Légy velünk, Istenünk, és őrizz meg az örök életre! Ámen.