Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. (1Pt 2,5)
A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! (Zsolt 143,10)
Amikor az emberek az egyházi életről beszámolnak, templomokat, szervezeteket, beszédeket és statisztikai adatokat tárnak elénk. Pedig aki Krisztus valódi egyházát akarja látni, annak azt kellene látnia, hogy merre vannak azok az emberek, akik megbocsátani és bocsánatot kérni tudnak. Krisztus arca csak abban ábrázolódik ki, aki magát egészen neki adja. Ahol a papok, presbiterek, egyháztagok önző céloknak élnek és maguknak dolgoznak, ott nem Krisztus jó illata terjed, hanem halálszag. Még a hitetlenek is jól megérzik, hogy az önzés és önhittség, a kapzsiság és a gőg nem Krisztus illata. A kegyelmet közvetlenül mindenki Istentől kapja, és közvetítőre nincs szükség, még kevésbé vámszedőkre Isten és emberek között. Mit kell hát tennünk? Azt, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkinek egyforma kedvességgel hirdessük Isten bűnbocsátó kegyelmét, és ha valakiben Isten Szentlelkének munkáját látjuk, annak testvéri kezünket nyújtsuk.
Amint a kirakat elé állsz megnézni, mi mindent lehet ott venni, éppen úgy tekintenek az emberek az arcodra, vajon mi is lakik a szívedben. (C. H. Spurgeon)
Drága Mennyei Édesatyám! Kérlek, tedd tisztává hálaadásom énekét, hogy imádásom meghallgattatásra találjon nálad. Tedd tisztává szívemet, hogy meglássam bűneimet. Emelj fel nyomorúságomból, áraszd ki rám is a te kegyelmed, hogy éljen bennem a Krisztus, aki örök életet ad kegyelméből. Ámen.