Nem veti el az Úr a saját népét az õ nagy nevéért. (1Sám 12,22)
Tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sõt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. (ApCsel 2,39)
Uram, add minden népnek, minden nyelvnek, minden nemzetnek örök evangéliumodat!
Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. (Zsolt 57,10)
Egy fénykép van elõttem. A háttérben egy nagy szökõkút látható és felhõkarcolók, az elõtérben egy csoport, köztük én is. Mellettem áll sokféle ember, a legkülönbözõbb helyekrõl. Van itt magyar és ausztrál, sötét bõrû afrikai lelkésznõ és lengyel diáklány is, vagy egy gyönyörû dél-amerikai szépség, és a sokat beszélõ ázsiaiak, meg a mindig mosolygó amerikaiak közül is páran. Aztán az is eszembe jutott, hogy õk mind keresztények, ráadásul evangélikusok, mint én. Volt olyan, amikor együtt áhítaton vettünk részt, amit mindig más tartott. Egy afrikai lelkésznõ táncolt és énekelt, így dicsérte az Urat. Egy másik afrikai fiú megrázó imát mondott el országáért, amiben háború dúl már évek óta; egy fiatal tanár pedig olyan hévvel beszélt az általa kiválasztott igérõl, hogy bár nem igazán értettem, mirõl volt szó, mégis éreztem, mi a célja, annyira kifejezõk voltak a mozdulatai. Mi, magyarok, pedig elénekeltünk egy népdalt, énekeskönyvünk 130-as énekét. Nagyon jó volt velük. Megérintett, hogy bár alig töltöttünk együtt pár napot, mégis olyan volt, mintha már régen ismertük volna egymást. Volt bennünk közös. Amikor ott végignéztem rajtuk, és amikor itt a fényképen végignézek rajtunk, csak örömmel telik meg a szívem, és boldog vagyok, mert tudom milyen jó érzés együtt énekelni az Úrnak különbözõ népek és nemzetek között. Rengeteget tanultam. Krisztus testének legkülönbözõbb tagjaival találkozhattam a Krisztusban.
Milyen sok tekintettel, milyen sok emberi tettel találkozunk nap mint nap. Mit veszünk észre? A ráncokat, a szeszélyt és a keménységet? Milyen szép lenne, ha arra törekednénk, hogy átérezzük az álmokat, a meleg szív dobogását és a sokszor egészen elrejtett szeretetet! (Bruno Ferrero)
Atyánk, köszönjük, hogy jó a testvéreinkkel egységben lenni. Ámen.