Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az Úr, szentellek meg titeket. (3Móz 20,8)
Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. (Gal 5,25)
Uram! Te fény vagy és élet, melletted békében élhetek, és nem kell félnem. Jézus, te maradj velem!
Amikor Jairus meglátta Jézust, lába elé borult, és esedezve kérte: "A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon." Jézus ekkor elindult vele. (Mk 5,22-24)
Amikor a gólyák fiókáikat gondosan felnevelték, és szárnyra bocsátják, alattuk repülnek az elsõ szárnypróbálgatások alkalmával. Ha hanyatlani kezdenek, magukra veszik, és úgy segítik õket a repülésben. Ha egy gólya megsebesül, akkor társai kiterjesztik alatta szárnyukat, magukra veszik, és így segítik el fészkéig.
Olyan sok nyomorúság van körülöttünk: betegség, szegénység, szeretetlenség, halál. És sokszor még sincs szemünk és szívünk embertársaink lelki és testi nyomorúságának meglátására.
Jézus érezte, látta, hallotta a körülötte lévõ emberek sóhajában a szomorúságot, fájdalmat, a keserûséget. Mindig volt és van ma is az igén keresztül egy vigasztaló szava, mely segít felemelkedni minden nehézségen. Még a halál sötétjében is megláttatja velünk az élõ világosságot, az életet.
Nem kímélte erejét, hiszen ott a kereszten mindannyiunkért elviselte az áldó kezeit átszúró szögeket. Kiterjesztette lábaink alá hitének és imádságainak szárnyait, hogy így segítsen el minket a mi mennyei Atyánkhoz.
Rád bízom sorsomat, Uram, mindhalálig, akárhogy intézed, csak javamra válik; Gond, bánat ha olykor el is szomorított, te jóra fordítod.
Uram! Úgy háláljam meg jóságodat e napon, hogy minden erõm neked szenteljem, hogy benned örvendjek, és az a munka is öröm legyen számomra, melyet azért bíztál rám, hogy elvégezzem. Ámen.