Legyetek mindig készen, várjátok az Urat!
Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel. (Mk 13,35)
Várakozni mindig különleges állapot az ember életében! Vannak örömteli várakozások, és vannak gondterhesek is. Gyermekkoromból élénken bennem van az az élmény, ahogyan vártam bátyám hazatérését a gimnáziumból. Rendszerint csak este érkezett meg, de én már reggel izgatott voltam, vajon mikor érkezik meg, mikor fog megszólalni a csengő, jelezve, hogy hazatért. De nem csupán örömteli várakozások vannak az ember életében. Sok várakozás félelemmel tölt el, mert nem tudjuk, mit hoz majd az a pillanat, amit várunk. Sőt, sokszor úgy "várjuk" ezeket a nehezebb pillanatokat, hogy talán nem is jön el. Talán megoldódnak a dolgok, és ismét felszabadulhatunk, mert elkerültünk valami nehezet az életünkben. És nagyon sok dolog, esemény ér váratlanul bennünket, örömet vagy bánatot hozva. Nem várt dolgok tölthetnek el örömmel, de szomorúsággal is. Krisztust várni azonban meghatározó várakozás az ember életében. Van, hogy lelkesen és örömmel várom, van, hogy rettegek, jaj nehogy most jöjjön el, mert most nem vagyok készen! Azt azonban egyikünk sem tudja, hogy hozzá mikor jön el. Éppen ezért vigyázzunk, nehogy készületlenül találjon, haraggal a szívünkben a másik iránt, rendezetlen kapcsolatokkal emberekkel és az Istennel. Ne menjen le egy nap sem úgy az életünkben, hogy nem rendeztük kapcsolatainkat, életünket felebarátunkkal és az Istennel.
Az életet azok hibázzák el leggyakrabban, akik indulóban félreismerték természetüket, és félresiklottak egy nem nekik való ösvényre, és azok, akik jó irányba indultak, de nem tudtak vagy nem mertek kitartani mellette, amíg csak lehet. (Martin du Gard)
Urunk! Add, hogy minden napunkat veled kezdhessük és veled fejezhessük be, hogy amikor meglátogatod életünket, készen találj bennünket. Ámen.