Skip to main content

Megerősödni az Úrban

Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel. (Zsolt 39,2)
Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. (Jak 3,10)

Mennyei Atyám! Te légy az erõ erõtlen életemben!

Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben! Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem! Siess segítségemre, Uram, szabadítóm! (Zsolt. 38.2-23 )

Erõsödjetek meg az Úrban és az õ hatalmas erejében. (Ef 6,10)

Megerõsödni? Hát gyenge lennék? Vagy talán beteg? Valóban. Satnya kis facsemeteként minden szélnek meghajolok és mindenféle madarakat az ágaimra engedek, rakjanak csak fészket. S ha néha vékony gallyaimon hajtás sarjad, azonnal lelegelik a vadállatok. De hát új teremtés vagyok a Krisztusban. A régi elmúlt, és új jött létre. És mégis? Mégis. Mert nem elég újjászületni, nem maradhatok törékeny csecsemõ. Isten erejébõl, a megkegyelmezõ szeretet erejébõl életerõs felnõtté kell növekednem. Azonban csak a valóban tápláló eledel és a kemény edzés tesz igazán erõssé, ellenállóvá. Erõsödjünk meg az Úrban és az õ hatalmas erejében! A mi bûnös, de Istentõl kegyelmet nyert életünk a Krisztust értünk keresztre juttató erõbõl kaphat igazi éltetõ erõt: legyen hát mindennapi tápláló ételünk a keresztrõl szóló beszéd, hiszen Isten ereje az a mi üdvösségünkre. Az tesz minket napról napra szilárddá és edzetté. Megerõsödünk, s az egyre szilárduló hit bizonyosságával már lesz elég erõnk ellenállni, kiállni és vallást tenni, felnézni és szeretni. A napfény ereje egymás után övezi fel az egykor oly hajlékony törzsünket évgyûrûkkel, s csavarhat-tekerhet az orkán, letördelheti friss ágainkat, és a rügyeink is elfagyhatnak, de az Úrban mélyen begyökerezett fatörzs-életünket kicsavarni többé nem tudja.

Valahányszor házadat, családodat csapás éri, tekints a golgotai keresztre, amely minden vihar ellenére biztosan áll, és kapaszkodj abba, hogy erõt meríthess! (Johanna-Ruth Dobschiner)

Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelembõl árad; Jóra nincs bennünk tehetség, Erõnk hiába fárad. De a hit Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk.
Isten törvényét adta nékünk, mi azonban gyengének bizonyultunk, és nem tartottuk meg azt. Vétkeztünk tovább, és az egész világ elfordult Istentõl.
A lélek a test rabja lett, és nem mert ellenállni. Pedig azért kaptuk a törvényt, hogy annak tükrében meglássuk bûnös természetünket. Mi mégsem hagytunk fel a vétekkel. Egyedül képtelen volt az ember - bár minden erejét összeszedte - megszabadulni a rabságból.
Felkarolta szolgáját, Izráelt, mert megemlékezett irgalmáról. (Lk 1,54) (Bach: 9. kantáta, 1., 2., 5. tétel.)

Jézusom! Köszönöm, hogy volt erõd értem a keresztre menni. Köszönöm, hogy gyengeségemen keresztül te mutatod meg életújító és életformáló hatalmadat. Ne engedd, hogy az önsajnálat mocsarába süppedjek saját erõmbõl, mert abból csak ennyire futja, hanem kérlek, te tölts be mennyei erõddel! Ámen.