Skip to main content

Meghajlás az Atya akarata előtt

Ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. (Ézs 26,9b)
Félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét. (1Pt 1,17)

Atyám! Ha lehetséges, múljék el tõlem e pohár. Mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te! (Máté 26,39)

Bajosan tudnám megmondani, hányszor láttam ezt a gecsemánei gyötrõdésedet ábrázolva templomok oltárképein és keresztyén otthonokban. Nyilván azért szeretik ezt a jelenetet annyira, mert az ember szeme itt lát téged igazán embernek. Az emberi élet egyik jellegzetes ismertetõ jelével: a vívódásban vergõdõ lélekkel. A vívódó lélek még a testre is kiül.

Uram!
Ha valaki megkérdezné tõlem: mit tartok legértékesebbnek abból a gazdagságból, melyet keresztyén hitem útján Te adtál nekem, erõsen zavarba jutnék. Olyan kincsekkel halmoztál el, amelyek mind igen drágák nekem. Nem tudom õket értékítélet mérlegére tenni. De azt bizonyosan tudom, ha gazdagságom elsorolásához kezdenék, akkor valahol a fölsorolás elején áll az, amit Gecsemáne kertjében nyújtottál felém. Ez a meghajlás az Atya akarata elõtt. Akkor is, ha nem értem ezt az akaratot.
Ha ez a Te küzdelmed nem állt volna példaként a tekintetem elõtt - azt hiszem -, összetörtem volna. De így erõm forrásává lett. Meghálálni neked ezt csak úgy tudom, ha mindig elfogadom Isten akaratát, és nem állítom szembe vele a magamét.